A balett cselekményét az angol romantikus költőnemzedék óriása, Lord Byron 1814-es híres verse, A kalóz inspirálta. A költemény főhőse, Konrád a „végzetes ember”, akit Szerb Antal így jellemez: „Arca szép, de sötét kifejezésű, egyszerre vonzó és visszataszító. Amikor belép valahová, az emberek döbbenten elhallgatnak. Valami zordon titok borong körülötte, valami súlyos bűn árnyéka hull rá, de ő gőggel viseli a magányt és a titkolt szenvedést. Ha szeret, szerencsétlenséget hoz arra, akit szeret, a hűséges és tiszta lelkekre, és amikor meghal, az utolsó pillanatban is büszkeséggel néz a sors szemébe.”

A kalóz kalandokkal teli, feszülten izgalmas történet, melyben éppúgy helyet kap a szerelem, az árulás, az életveszély és a hajótörés, mint a végső megmenekülés. A versnek akkora sikere volt, hogy a balettmesterek nem sokkal a megjelenése után, már az 1820-as években több helyen színpadra vitték.

Az 1856-os párizsi előadás szenzációja a hajótörés színpadtechnikai megoldása volt. Anna-Marie Holmes 1997-ben koreografálta saját verzióját a Boston Ballet számára, amelyet most – Solymosi Tamással közös, új verzióban – a Magyar Nemzeti Balett művészeinek előadásában láthat először a budapesti közönség.