Több mint másfél évszázados múltra tekint vissza a Budapesti Filharmóniai Társaság, Magyarország legrégebben működő szimfonikus zenekara. 1853. november 20-án elhangzott első koncertjét – hatvan ezt követő hangversennyel együtt – Erkel Ferenc vezényelte. A bécsi mintára létrehozott Filharmóniai Társaság a Nemzeti Színház, majd az Andrássy úti palota 1884-es felavatása után az Operaház zenészeiből szerveződő, független, önálló testület, melyet az elnök-karnagy és a választmány irányít.

A Társaság élén 163 esztendős történelme során mindössze tíz elnök-karnagy állt: Erkel Ferenc (1853-1871), Erkel Sándor (1875-1900) Kerner István (1900-1918), Dohnányi Ernő (1918-1960), Ferencsik János (1960-1967), Kórodi András (1967-1986), Erich Bergel (1989-1994), Rico Saccani (1997-2005), Győriványi Ráth György (2011-2014), 2014 februárja óta Pinchas Steinberg irányítja az együttest. A Filharmonikusok nevéhez több mint száz mű ősbemutatója fűződik, köztük olyan kuriózum is, mint Mahler I. szimfóniájának első megszólaltatása 1889-ben.

A Filharmóniai Társaság alapszabálya értelmében különleges figyelmet fordít az új magyar zeneművekre: Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Goldmark Károly, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leo, Kadosa Pál, Szokolay Sándor számos művet ajánlott vagy írt a zenekarnak, s neves külföldi szerzők – mint Brahms, Dvorak, Mahler, Mascagni, Prokofjev, Ravel, Respighi, Richard Strauss vagy Sztravinszkij is gyakran vezényelték alkotásaikat a Filharmonikusok élén.

Az elnök-karnagyok mellett számos kiemelkedő karmester játszott fontos szerepet a zenekar életében, mint Richter János, Artur Nikisch, Sergio Failoni, Fricsay Ferenc vagy Otto Klemperer, és szinte fel sem lehet sorolni a sok nagynevű karmestert, hangszeres és énekes szólistát, akik a legnagyobb múltú magyar hangversenyzenekar koncertjein szerepeltek.

A Budapesti Filharmóniai Társaság szoros kapcsolatban működik a Magyar Állami Operaházzal, ily módon biztosítottak a művészi előrelépés feltételei. Az „aranykor” méltó folytatásaként a Zenekar célja, hogy nevét a magyar koncertzenekarok élvonalában jegyezzék, kamatoztatva a napi operajátszásból adódó különleges, egyedi zenei jártasságát, rugalmasságát, teherbírását és hatalmas anyagismeretét.

A legrégebbi és legnagyobb professzionális kórusunk a Magyar Állami Operaház Énekkara. A mintegy 150 művészből álló együtteshez gyakran csatlakozik extrachorként a Honvéd Férfikar és a Budapesti Stúdió Kórus: mindhárom együttes karigazgatója Strausz Kálmán, a magyarországi kórusélet egyik meghatározó alakja. Az Opera Gyermekkarát Gupcsó Gyöngyvér irányítja: a hosszú és nehéz évad egy kitüntetett napján az énekkar ifjú és tapasztaltabb művészeié a főszerep. A testvérépület,

mert szintén Ybl Miklós kezétől származó, az Operaházzal egyidejűleg épült Szent István Bazilika vasárnap déli szentmiséjével és az utána rendezett egyházzenei áhítattal indul, az Eiffel Műhelyház vadonatúj színháztermébe szervezett áriadélutánnal folytatódik, s az ugyanott, esti előadásban adott Bűvös szekrény-produkcióval ér véget 2017-ben az Énekkari Művészek Minifesztiválja – a szezonhoz illő magyar tematika jegyében.